Portrék

A Modell A

1 2
4 3
6 5
7 8

Caesar, A Politikus

Érzékelő-etikai extravertált
(irracionális)
ESFp

© Szöveg: Weisband I., Munkaanyagok, 1986.
© Portrék: Filatova Ye., Személyiség a Szocionika tükrében, 2001.
© Fordította Illovszky Miklós, 2006.

Semmi sem válik addig valósággá, amíg azt meg nem tapasztaltuk, még a közmondás sem közmondás addig, amíg az élet nem példálózott vele. - John Keats.

Caius Julius Caesar – Az első Római Császár.

1. A kedvesség hatalom. Büszke arra, hogy hatni tud az emberekre, az érzéseikre és kapcsolataikra, a saját népszerűségére, örömmel vezet másokat. A szexualitását rámenősen és hóbortosan fejezi ki, de az objektív világgal tartózkodóan viselkedik, az új tudományos ötletekkel szemben bizalmatlan, és általában minden olyannal, amit objektívnek tart, és amit túl személytelennek érzékel. Csak az emberek manipulálása területén érzi magát biztonságban és ekkor nyugodt a lelkiismerete.

2. Megállás nélküli aktivitás, sóvárgás a gyakorlati cselekvésre. Az érzéseit sohasem rejti el – ellenkezőleg, kimondottan büszke rájuk. Könnyen meg tudja tenni, hogy őszintének hangozzék, amikor ő a valódi érzéseit mutatja ki. A csodálatát mind szavakban, mint mélyen a szemünkbe nézve fejezi ki. Ő mindig a szerelem minden aspektusának ragaszkodó híve, mind a testinek, mind pszichológiainak, ha szüksége van rá. Még akkor is, amikor az érzés csak egy múló pillanat, tudja jól, hogy a másiktól mit akar, nem akar alkalmazkodni –csak parancsolni. Arrogáns, optimista, egy komplikált helyzetben nem lesz szemérmes, hanem megpróbálja azt azonnal néhány döntő lépéssel megoldani.

3. Sok figyelmet fordít az esztétikára, és a környezetére. Gyakran egy veleszületett ízléssel rendelkezik, tudja, hogy kell öltözködnie, és ugyanezt várja el a partnereitől is. A partnere ” fizikai paramétereire” figyelmet fordít. A cselekedeteiben sok kezdeményező készséget mutat. Azonban a mértéktartás érzésének híján van: mindig bizonytalan abban, hogy vajon mindent megtett-e, amire lehetősége volt.

4. Kevesebb civakodás és több élet. Az életét megmérgezhetik azoknak az elvárásai, akik közel állnak hozzá, látják a cselekedeteit, és akik elvárják, hogy “racionálisan” cselekedjen. Ez túl sok neki, hogy kibírja, az ilyen elvárások még inkább az irracionális cselekvés vágyát hozzák ki belőle, az okok félresöprését, hogy ezzel is bosszantson mindenkit. Gyakorlatban, ő egészen addig okosan és racionálisan fog cselekedni, amíg ezt nem várják el tőle, azaz egészen addig, amíg “méltányolják” és “becsülik”. A logikáját felesleges vitatni: ha valaki úgy próbál rá hatni, hogy vitára készteti úgy, hogy felsorakoztatja a érveit más érvek ellenében, úgy még fennköltebbé és nehezebben elérhetővé válik.

5. A törvények a gyávák találmányai. Az új vállalásokra való kezdeményező készsége és szenvedélye olyan nagy, hogy a hangulatát még a kritika sem teheti tönkre, még a duáljának, (Balzac, A Kritikus) – aki minden elragadtatást elítél - az állandó morgása sem.

6. Csalódás. A kezdeményező készsége és a nagy igényeket támasztó természete miatt a szerelme miatt gyakran érez csalódottságot: gyakran kiderül, hogy “nem olyan, mint amilyennek látszott”, nem eléggé figyel a szeszélyeire. Ha egy ilyen partner nincs a közelben, a személy figyelmének felkeltése érdekében bajt csinál.

A típus duálja (a pszichológiailag kiegészítő típus): Balzac, A Kritikus (intuitív-logikai introvertált).

A típus hírességei...

Portrék